1.rész : " Üdv! Az én nevem Kim Yoo Kwon!"

Yoon szemszöge 

Már megint az unalmas kelés a sulihoz. Annyi a jó, hogy a barátnőimmel tudok találkozni. De egy újabb rossz, az, hogy a "testőrök" megint a nyakamon lesznek. Olyan jó lenne végre egy fiú, akinek az oldalán lehetnék és, ha megtalálnám ezt a srácot soha, de soha az életben nem engedném el. De ilyen fiú nincs a világon, akit nekem szánna a sors. Ajh...
Felkeltem, felöltöztem és mire leértem a házból, addigra Jina, Byul és Min lent várt.


- Mehetünk? - kérdik.
- Persze! - azzal zsebre tettem a kezem és mentünk is. Közben mögöttünk jöttek az idegesítő lények.
Mikor oda értünk, abban a pillanatban jött ki egy fiú, az iskola melletti házból. Megböktem Byul-t és fejemet arra böktem.

- Hm...Nem egy jóképű gyerekek! - erre mindenki ránézett a fiúra. Ő is ránk. - Mit nézel ?! - üvölt rá.
- Byul! Pofa alap állásba! - üvöltöm le a fejét. Majd a fiú felé fordulok. - Bocsánat, csak kissé zizi...! - ő csak mosolygott ránk. Mi tovább mentünk. Épp becsöngettek, mikor odaértünk. Bementünk a terembe és leültünk. Bárhogy is, de én mindig egyedül ülök.
- Na osztály! Ma lesz egy új osztálytársatok! - mondja Tanár Úr.
- De király!- mondom magamban.

- Gyere be!
Az én szemem hatalmasra nyílik, mikor meglátom azt a fiút, akinek reggel Byul odaszólt.
- Üdv! Az én nevem Kim Yoo Kwon! De hívhattok nyugodtan U-Kwon-nak. - és ebbe a pillanatban széles mosoly ült az arcára.
- Ott foglal helyet Yoon mellett!
- Aijh...! - morogtam magamban.
Leül mellém.
- Yoon! - szól Tanár Úr. - Adj ceruzát és egy lapot a fiatal úrnak!
Tanár Úr belekezdett a mai órába. De szerencse a jelentés elmaradt.

- Igen is...- unottan lenyúltam a táskáért. Ölembe vettem és kutatni kezdtem. Téptem egy lapot a füzetemből. Oda raktam elé. Hirtelen megjelenik mögöttünk az osztály legidegesítőbb lánya. Minden fiú utána nyáladzik.

De annyira idegesítő, hogy legszívesebben felrúgnám.
- Tessék! Kell egy ceruza, itt van! - adja a kezébe. Én eltolom U-Kwon kezét, mielőtt még elvenné.
- Azt hiszem Tanár Úr engem kért meg. Különben is, én nem rágom a ceruzáim. - erre durcizva vissza ment hátra és leült. Én meg csak kuncogva odaraktam U-Kwon elé egy tollat. - Tessék! És most már figyeljünk, jó ? - erre csak mosolyogva bólintott, majd a tábla felé fordult.
* Délután haza sétálás közben *

Ma egész nap, mintha U-Kwon figyelme rajtam lett volna. Órán, szünetekben, ebédnél és mintha most is. Ijesztően kedves volt ma velem.
Egyedül sétálok és mögöttem a fafejűek 25 lépésnyire tőlem. Apu jól betanította őket. Hirtelen meglátom U-Kwon-t fiúk környezetében. Meglátnak engem.
- Yoon! Szia! - rohan hozzám és kezét a vállamra teszi.
- Öm...Szia U-Kwon...! - erre a haverjai is odajöttek.
- Hm...Szia...! - köszön az egyik.

- Óh igen, persze. Yoon, ők itt a haverjaim! - és elsorolta a neveiket.
Igen...KB. Ilyen fejem volt, mikor az mondta, hogy "Ők itt a haverjaim".
- Mm...Üdv! - köszönök.
- Yoon Sun kisasszony! Minden rendben ? - jönnek az "őrök".
- Igen, persze!
- Ők az ön barátai ? - kérdi az egyik.
- Öm... Igen! - mondom, amire mindegyiknek hatalmasra nyílik a szemük. - És meghívtam őket hozzánk! - mosolyogva kacsintok rájuk.
- Biztos ebbe ?
- Talán kételkedik bennem ?
- Nem kisasszony...!
- Akkor gyertek fiúk!
Mikor hazaértünk, bekísértem őket a házunkba. Csak tátott szájjal mozogtak a lakásunkban.
- Igen...Ez a mi házunk apuval. Ketten élünk itt.
- És....Van barátod ? - kérdi Kyung.
- Nem nincs. Miért kérded ?
- Mert nekem meg barátnőm nincs.
- És...? - nézek rá hülyén, de aztán lelesik. - Nem! Bocs, de nagyon nem vagy az esetem.
- Hm.- vállat vont. Ez könnyű volt.

U-Kwon szemszöge 

Kissé furcsa volt, mikor Yoon meghívott házukba, de valahogy el kellett terelni a témát. 

Mikor beléptünk a házukba nem tudtam szóhoz jutni. Ilyen szép házuk van, akkor biztos sok pénzük lehet. Csak azt nem értem, hogy ha sok pénzük van, akkor miért ilyen fiús kinézetű. Valamiért színpatikus a kis csaj. 

Kyung próbált bevágódni, de nem nagyon aratott sikert. 

- Üljetek le! Kértek valamit inni vagy enni ? - kérdi. 

- Inni azt igen, köszönjünk. 

- Oké!- üvölt a konyhából. Bejön tálcával a kezében, amin az üdítővel teli poharak vannak. Leteszi az üvegasztalra és leül velünk szemben. 

- Szép házatok van. - mondom. 

- Köszönöm. - ebben a pillanatban nyílik a bejárati ajtó. Belép rajta egy férfi meg egy nő. Gondolom Yoon apja, a nőt viszont nem tudom ki az.
- Kislányom! Megjöttem! Óh...! - meglát minket. Yoon is köszön neki.
- Jó napot! - köszönünk mi is.
- Öm...Apu. Ki ő ? - néz rá Yoon.
- Hogy ő ? Ő a barátnőm!
Yoon-nak szó szerint tátva maradt a szája. Én oda mentem hozzá és becsuktam, mire ő hülyén nézett rám.
- Ne mondj semmi hülyeséget, inkább köszönd meg! - súgom a fülébe.
- Öm...Kösz...- még mindig az a hülye nézés ült az arcán, de egy fokkal már jobb volt, mint az előbb.
- Kislányom! Ő itt Bo Min! - mutatja be. - És ők kik ?
- Ők ? Ők a haverjaim! - és egyenként bemutat minket.
- Nos, milyen jó látni, hogy Yoon végre fiúkat is hoz haza, nem csak a kissé idióta barátnőit.
- Apa! - ordítja le Yoon.
- Öm...Fiúk ideje lenne menni. - mondja Zico és feláll.
- Nem kell elmennetek! Maradjatok nyugodtan...!
- Nem, köszönjük. Köszönjünk a vendéglátást, igen szép házunk van, Mr...öm...
- SeungHwan.
- Mr.SeungHwan! Nagyon szép házuk van!
- Köszönöm. Tudjátok én a.....- nak dolgozom. - nem hallottam. De nem is baj. Annyira nem érdekel.
- Óh...Mi értünk a zenéhez, igaz srácok?! - kezdi megint Zico.
- Aham! - helyeseljük egyszerre.
- Akkor énekeljetek valamit! Yoon-nak! Úgy is holnap lesz a szülinapja!
- Tényleg ? Óh! Előre is Boldogot Yoon! - mondom.
- Köszönöm U-Kwon! - mosolyog rám.
- Akkor énekeljük el a.... - súgom a fülükbe. - Kezdhetjük ? - erre mindenki bólintott. Indítottam a zenét a telefonomról és bele is kezdtem. - Gaman itdagado misoga oh oh~~.... - és elkezdték a többiek.
A végére Yoon teljesen összepirult.
- Boldog Szülinapot Yoon! Holnapra. - nevetem egy kicsit.
- Köszönöm! - és a nyakunkba borult. Nagyon boldognak tűnik.