2.rész : " U-Kwon Jól vagy ?! "

Yoon szemszöge

- Nagyon jó hangotok van! Mi lenne, ha menedzseretek lennék ?! - kérdi tőlün apu.

- Nagyon jó lenne! Köszönjünk! - mondják egyszerre.     

* Másnap *

Nagyon tetszett az, hogy U-Kwon nem csak tegnap adott ajándékot, hanem ma is. Kaptam egy gömböt. Olyan, mint a hógömb csak delfin van benne. Nagyon tetszett.

* Fél év múlva *

U-Kwon és haverjai sztárok lettek. De azért még U-Kwon jár iskolába. Mostanában nem nagyon találkozok vele.. 

Az a jó, hogy péntek van és ma este fellépnek. El is megyünk. 

* Este *

Bulizós ruhába öltöztünk és mentünk is a koncertre. Nagy nehezen bejutottunk. Kezdődik. Mikor kijöttek a színpadra, hatalmas sikolyokra lettünk figyelmesek a rajongók jóvoltából.   

Olyan jó nézni, ahogy beleéli magát ebbe az egészbe. Mikor vége lett kifelé igyekeztünk, hogy elkerüljük a hatalmas tömeget. De így is 30 percet bent kellett állni, mert akkora volt a tömeg. Szinte megint olyan érzés fogott el, mikor kiértünk, mintha U-Kwon figyelme rajtam lenne. Mikor hátra néztem, barátnőimet keresve valaki rabló stílusban (befogta a számat, hogy ne sikítsak és lefogta karjaimat) bevonszolt egy fekete kocsiba. Leültet és álarcban lévő emberek vettek körül. A két őröm már biztos keresnek engem. Hm...Fafejűek. Leveszik a hülye maszkot és akkor látom, hogy ezek azok a hülye barmok, akikből apu sztárt faragott. 

- Szia, Yoon! - köszönnek mosolyogva. Én egy kicsit sem találom viccesnek ezt az egészet. Körbenézek és nem látom U-Kwon-t. 

- Hol van a fafejű barátotok ?! 

- U-Kwon ? Most vesszük fel. - és megállunk. Nyílik az ajtó és ő ül be a kocsiba. 

- Itt van! - mondja Zico és rám mutat. 

- Király! Akkor mehetünk! - és újból elindul a kocsi. Látom, hogy fegyvereket vesznek elő. 

- Ezt vedd fel! - ad a kezembe egy maszkot. 

- Minek ? 

- Tudjuk, milyen kis angyalka vagy apuka szemében! Nézünk ám tv-t! Abba is benne vagytok! Most pedig kirabolunk egy bankot! Húzd fel!- magyarázza.- De ha nem akarod, akkor vissza is vehetem és hazaviszünk. 

- Mi ?! Hülyék vagytok! Imádom az akciót! Ki nem hagynám! - ezzel csak nevetni kezdtek én pedig felhúztam a maszkot. 

Odaértünk és berontottunk a helyi bankba. Fegyver a kezükben. Nekem nem jutott.  

- Maradj mögöttem és Kyung mellett! - mondja. Én azt tettem, amit kért. Zico és többiek elmentek a pénzért, U-Kwon és Kyung vigyázott rám. Megöltek minden rendőrt, akik vigyázták a Bankot. Hát mint mondjak ? Eléggé szarul csinálták! 

Úgy látszik nem minden őrt öltek meg, mert itt a pult mögül még előugrott egy és melkhason lőtte U-Kwon-t. Én gyorsan kikaptam a fegyvert a kezéből és egy jól sikerült találattal fejen lőttem az őrt. 

- Anyám, de jól célzol! - kezdi Kyung. 

- Bukj le! - mondom neki, mert az ő oldaláról is meglátok egyet. Ezt gyomron lőttem aztán kétszer melkhason. 

- Úh! Yoon! Megmentettél! Köszönöm! - háláskodik Kyung. 

- Ugyan semmiség! Te jó isten, U-Kwon! - gyorsan odarohantam. Letérdeltem mögé és fejét a combomra helyeztem. - U-Kwon Jól vagy ?! 

- Aham...ah...- elfekszik a combomon. 

- Azért nem kell mindjárt elélvezni! 

- Kyung! - nézek rá a hülye kijelentése miatt. Közbe jönnek vissza a többiek a nagy köteg pénzel a táskában. 

- Hé! Lövéseket hallottunk! Jól vagytok ? 

- Mi igen, de U-Kwon-t meglőtték! - mondom aggódva. 

Felállítottuk és beraktuk a kocsiba. 

Ahoz, hogy rendesen el tudjam látni a sebét levettem felsőjét. Elkezdtem kitisztaní a sebét. 

- Auh...- felsóhajtott és egy kicsit meg is mozdult. Érdekes, nem is kiabál, hogy fáj. 

- Maradj nyugodtan. Ne mozogj...! - lefogtam óvatosan izmos vállát. Te jó isten! Ezt most tényleg én mondtam?! 

- Rendben, rendben csak csíp! 

- Tudom..De maradj nyugodt...! Bírd ki még egy kicsit! 

Szinte mintha a testemen keresztül lennék, úgy látom, hogy barna szemei engem figyelnek. Ahogy egyszer véletlen hozzáértem hasához éreztem, hogy jéghideg és ahogy figyeltem semmit nem hozott magával.  

- Tessék! Készen van! - mondom. Majd leveszem kabátomat és hátára terítem. 

- Miért ? - néz rám. 

- Hogy meg ne fázz!- dőlök hátra az ülésen.

- De te nem fázol ? - kérdezi. 

- Én már megszoktam a hideget. - mondom. 

U-Kwon szemszöge

Valami mintha vonzana ebbe a lányba. Olyan magával rántó, ahogy beszél hozzám. És amilyen kedves velem. Ő már annyit adott nekem. Vissza kéne adnom azt a sok dolgot.
- Yoon! Hol tegyünk ki ?
- Itt jó lesz, köszönöm!
- Biztos ? Vagy két utcával arrébb laktok!
- Nem gond! Hazasétálok!
- Elkísérem! - mondom.
- Nem kell! Csak még jobban megfázol!
- Nem baj...! Legalább nem kell kilépnem a lakásból! - nevetek.
- Hihi... Na akkor gyere! - azzal kiszállunk a kocsiból. Sétálunk a házuk felé.
- És...Történt valami érdekes veled mostanában ? - töröm meg a nagy csendet.
- A mai nap! Eszméletlen volt!
- Hm...Gondoltam, hogy valami ilyesmit fogsz mondani!
Újabb párpercre síri csend ült megint közénk.
- Yoon! Kérdezhetek valamit ?
- Persze! És mi lenne az ? - néz rám kutya szemekkel.
- Öm...Eljönnél velem valamikor randizni ?
- Randizni ?
- Igen! Na ?
- Ha annyira szeretnéd, akkor igen! - és közben odaértünk hozzájuk.
- Nagyszerű! Jövőhét péntek, 7-óra megfelel ?
- Igen! Akkor Jövőhét, péntek, 7-óra.
Egyik kezével vállamra kapaszkodott és puszit adott az arcomra.
- Szia! - integetve bemegy.
- Sziah...! - én is integetek és közben hangom egyre halkul...

  

 

1.rész : " Üdv! Az én nevem Kim Yoo Kwon!"

Yoon szemszöge 

Már megint az unalmas kelés a sulihoz. Annyi a jó, hogy a barátnőimmel tudok találkozni. De egy újabb rossz, az, hogy a "testőrök" megint a nyakamon lesznek. Olyan jó lenne végre egy fiú, akinek az oldalán lehetnék és, ha megtalálnám ezt a srácot soha, de soha az életben nem engedném el. De ilyen fiú nincs a világon, akit nekem szánna a sors. Ajh...
Felkeltem, felöltöztem és mire leértem a házból, addigra Jina, Byul és Min lent várt.


- Mehetünk? - kérdik.
- Persze! - azzal zsebre tettem a kezem és mentünk is. Közben mögöttünk jöttek az idegesítő lények.
Mikor oda értünk, abban a pillanatban jött ki egy fiú, az iskola melletti házból. Megböktem Byul-t és fejemet arra böktem.

- Hm...Nem egy jóképű gyerekek! - erre mindenki ránézett a fiúra. Ő is ránk. - Mit nézel ?! - üvölt rá.
- Byul! Pofa alap állásba! - üvöltöm le a fejét. Majd a fiú felé fordulok. - Bocsánat, csak kissé zizi...! - ő csak mosolygott ránk. Mi tovább mentünk. Épp becsöngettek, mikor odaértünk. Bementünk a terembe és leültünk. Bárhogy is, de én mindig egyedül ülök.
- Na osztály! Ma lesz egy új osztálytársatok! - mondja Tanár Úr.
- De király!- mondom magamban.

- Gyere be!
Az én szemem hatalmasra nyílik, mikor meglátom azt a fiút, akinek reggel Byul odaszólt.
- Üdv! Az én nevem Kim Yoo Kwon! De hívhattok nyugodtan U-Kwon-nak. - és ebbe a pillanatban széles mosoly ült az arcára.
- Ott foglal helyet Yoon mellett!
- Aijh...! - morogtam magamban.
Leül mellém.
- Yoon! - szól Tanár Úr. - Adj ceruzát és egy lapot a fiatal úrnak!
Tanár Úr belekezdett a mai órába. De szerencse a jelentés elmaradt.

- Igen is...- unottan lenyúltam a táskáért. Ölembe vettem és kutatni kezdtem. Téptem egy lapot a füzetemből. Oda raktam elé. Hirtelen megjelenik mögöttünk az osztály legidegesítőbb lánya. Minden fiú utána nyáladzik.

De annyira idegesítő, hogy legszívesebben felrúgnám.
- Tessék! Kell egy ceruza, itt van! - adja a kezébe. Én eltolom U-Kwon kezét, mielőtt még elvenné.
- Azt hiszem Tanár Úr engem kért meg. Különben is, én nem rágom a ceruzáim. - erre durcizva vissza ment hátra és leült. Én meg csak kuncogva odaraktam U-Kwon elé egy tollat. - Tessék! És most már figyeljünk, jó ? - erre csak mosolyogva bólintott, majd a tábla felé fordult.
* Délután haza sétálás közben *

Ma egész nap, mintha U-Kwon figyelme rajtam lett volna. Órán, szünetekben, ebédnél és mintha most is. Ijesztően kedves volt ma velem.
Egyedül sétálok és mögöttem a fafejűek 25 lépésnyire tőlem. Apu jól betanította őket. Hirtelen meglátom U-Kwon-t fiúk környezetében. Meglátnak engem.
- Yoon! Szia! - rohan hozzám és kezét a vállamra teszi.
- Öm...Szia U-Kwon...! - erre a haverjai is odajöttek.
- Hm...Szia...! - köszön az egyik.

- Óh igen, persze. Yoon, ők itt a haverjaim! - és elsorolta a neveiket.
Igen...KB. Ilyen fejem volt, mikor az mondta, hogy "Ők itt a haverjaim".
- Mm...Üdv! - köszönök.
- Yoon Sun kisasszony! Minden rendben ? - jönnek az "őrök".
- Igen, persze!
- Ők az ön barátai ? - kérdi az egyik.
- Öm... Igen! - mondom, amire mindegyiknek hatalmasra nyílik a szemük. - És meghívtam őket hozzánk! - mosolyogva kacsintok rájuk.
- Biztos ebbe ?
- Talán kételkedik bennem ?
- Nem kisasszony...!
- Akkor gyertek fiúk!
Mikor hazaértünk, bekísértem őket a házunkba. Csak tátott szájjal mozogtak a lakásunkban.
- Igen...Ez a mi házunk apuval. Ketten élünk itt.
- És....Van barátod ? - kérdi Kyung.
- Nem nincs. Miért kérded ?
- Mert nekem meg barátnőm nincs.
- És...? - nézek rá hülyén, de aztán lelesik. - Nem! Bocs, de nagyon nem vagy az esetem.
- Hm.- vállat vont. Ez könnyű volt.

U-Kwon szemszöge 

Kissé furcsa volt, mikor Yoon meghívott házukba, de valahogy el kellett terelni a témát. 

Mikor beléptünk a házukba nem tudtam szóhoz jutni. Ilyen szép házuk van, akkor biztos sok pénzük lehet. Csak azt nem értem, hogy ha sok pénzük van, akkor miért ilyen fiús kinézetű. Valamiért színpatikus a kis csaj. 

Kyung próbált bevágódni, de nem nagyon aratott sikert. 

- Üljetek le! Kértek valamit inni vagy enni ? - kérdi. 

- Inni azt igen, köszönjünk. 

- Oké!- üvölt a konyhából. Bejön tálcával a kezében, amin az üdítővel teli poharak vannak. Leteszi az üvegasztalra és leül velünk szemben. 

- Szép házatok van. - mondom. 

- Köszönöm. - ebben a pillanatban nyílik a bejárati ajtó. Belép rajta egy férfi meg egy nő. Gondolom Yoon apja, a nőt viszont nem tudom ki az.
- Kislányom! Megjöttem! Óh...! - meglát minket. Yoon is köszön neki.
- Jó napot! - köszönünk mi is.
- Öm...Apu. Ki ő ? - néz rá Yoon.
- Hogy ő ? Ő a barátnőm!
Yoon-nak szó szerint tátva maradt a szája. Én oda mentem hozzá és becsuktam, mire ő hülyén nézett rám.
- Ne mondj semmi hülyeséget, inkább köszönd meg! - súgom a fülébe.
- Öm...Kösz...- még mindig az a hülye nézés ült az arcán, de egy fokkal már jobb volt, mint az előbb.
- Kislányom! Ő itt Bo Min! - mutatja be. - És ők kik ?
- Ők ? Ők a haverjaim! - és egyenként bemutat minket.
- Nos, milyen jó látni, hogy Yoon végre fiúkat is hoz haza, nem csak a kissé idióta barátnőit.
- Apa! - ordítja le Yoon.
- Öm...Fiúk ideje lenne menni. - mondja Zico és feláll.
- Nem kell elmennetek! Maradjatok nyugodtan...!
- Nem, köszönjük. Köszönjünk a vendéglátást, igen szép házunk van, Mr...öm...
- SeungHwan.
- Mr.SeungHwan! Nagyon szép házuk van!
- Köszönöm. Tudjátok én a.....- nak dolgozom. - nem hallottam. De nem is baj. Annyira nem érdekel.
- Óh...Mi értünk a zenéhez, igaz srácok?! - kezdi megint Zico.
- Aham! - helyeseljük egyszerre.
- Akkor énekeljetek valamit! Yoon-nak! Úgy is holnap lesz a szülinapja!
- Tényleg ? Óh! Előre is Boldogot Yoon! - mondom.
- Köszönöm U-Kwon! - mosolyog rám.
- Akkor énekeljük el a.... - súgom a fülükbe. - Kezdhetjük ? - erre mindenki bólintott. Indítottam a zenét a telefonomról és bele is kezdtem. - Gaman itdagado misoga oh oh~~.... - és elkezdték a többiek.
A végére Yoon teljesen összepirult.
- Boldog Szülinapot Yoon! Holnapra. - nevetem egy kicsit.
- Köszönöm! - és a nyakunkba borult. Nagyon boldognak tűnik.

Bevezető, Szereplők

Bevezető 

Ez a történet egy nehézkes szerelemről szól, ami egy lány és egy fiú szívében lakozik.
Hamar megismerik egymást, még a történet elején. Életükben először gondolják azt, hogy jó lenne végre valaki oldalán lenni. 

Szereplők 

Ri Yoon Sun

Imádja az akció filmeket és könyveket. Kedvencei az olyanok, mikor a fiú harcol egy lányért. Megtanulta megvédeni magát, de apja ( akiről nem tudja, hogy a nevelő apja ) biztonsági őröket helyezett ki mellé, mivel ő maga egy világszerte híres munkahelynek a vezetője.
3 barátnője van, akikkel minden nap találkozik és mindig velük együtt megy iskolába.

Kim Yoo Kwon ( U-Kwon )

Ő is imádja az akció filmeket, mint a főszeplő lány. Haverjaival lakik egy kis házban a helyi iskola mellett. Sokat szokott hülyéskedni haverjaival.

            ( U-Kwon havejai, akikkel hülyéskedni szokott )